Suli,wildlife park...

Még csak pár napja nem írtunk, de olyan sok minden történt, megpróbálom összefoglalni. Hétfőn elkezdődött a suli, mindenki nagyon kedves volt velünk, és igazán segítőkészek, ami gyakorlatilag majdnem az összes ausztrálra jellemző. Sok diák van Kínából, Japánból, Brazíliából...Na meg persze mindenhonnan, de talán ők a legnagyobb alkotórész.:)Minden nap fél 3ig tart a suli, de szerencsére pénteken nincs, így eggyel több napot lehet melózni..Ami elég sokat jelent, mert eddig nagyrészt csak kiadásaink voltak. Én szerda óta aktív tagja vagyok a Hotel Bondi-nak, megpróbálok mindent megtenni, hogy ne menesszenek..Habár elég nehezek a tányérok, meg nem mindig értem mit is akanak.Sok akcentus, kapkodás...Elég figyelmet igényel.De majd belejövök. Stefánnak is próbáltunk munkát szerezni, de nem egyszerű annyira, mint amilyennek otthon látszódott. Végülis a legtöbb indok az, hogy "it's winter time.."És ezzel már tudjuk, hogy tovább kell keresgélni.Most még reménykedünk egy autómosóban,de ma például azt mondták neki, hogy bocsi, esik az eső.Gyere holnap..Szép. De minket sem ejtettek a fejünkre, mert ma beadtuk a jelentkezést további 8 helyre.Valami csak bejön alapon.
Tegnap voltunk a sulival egy vadasparkban.Persze ez nem olyan mint otthon.
Egészen Blacktown-ig kellett vonatozni,de megérte, mert a látvány gyönyörű volt.
Először a kissé belassult, lomha mozgású wombatot pillantottuk meg. Mondhatom mindjárt belopta magát a szívünkbe.Ezután jött koala, kenguru, krokodil, kakadu, papagáj, pelikánszerűség, páva, tasmán ördög és még sorolhatnám...
A koala volt a legaranyosabb szerintem. Nem tudom hogy bírta a szívük a sok látogatót, de azért félkómában néha-néha odapislantottak ránk, majd tovább szunyókáltak..Sőt eggyel le is lehetett fényképzkedni, megsimizni.De nem hülyéskedek, először megkérdeztem, hogy ez igazi?, csak mert annyira mozdulatlan volt és puha mint egy plüssmaci..
Meg megsimiztük a kengurukat is. Bár néhány képen úgy tűnik, mintha halott kenguruk lennének, de tanusíthatom, hogy nem voltak azok.:) Az ebédünket is a park közepén fogyasztottuk el. Megjegyzem jöttek a szabadon kószáló állatok kis morzsa reményében. A legnagyobb meglepetésünkre valahonnan előcsámborgott egy kakas is, nagyokat kukorékolva..Hát, gondoltuk, ez van otthon is...:)
Nagyon jól éreztük magunkat, de szerintem a képek magukért beszélnek. Remélem senki nem haragszik, ha nem kommentáljuk képeinket, szerintem a látvány a fontos...
Most pedig pihenek egy kicsit, mert holnap is vár a munka!!!

A város

Tegnap elindultunk Stefivel a city-be, hogy megnézzük a híres Opera house-t, a Harbour Bridge-t és a Royal Botanic Gardent. Hát igen. Az az igazság, hogy szóhoz sem jutottunk.Mintha nem is velünk történtek volna tegnap az események. Meseszép volt. Az operaház messziről a legszebb, de azért alatta állni, megérinteni sem volt rossz. A harbour bridge-et csak mesziről néztük, mert az egy külön túra lenne, de azt hiszem lesz még rá időnk.

Ezután a Botanic Gardenbe mentünk, persze ingyenes belépő, tisztaság és minden egyéb, ami magyar szemnek szokatlan. Nos, hát ez egy más világ!!Majd rakunk fel képeket amint lesz egy kis időnk, elég fotogén volt a táj.

Majd miután végigsétáltuk a kertet, úgy döntöttünk, hogy hazasétálunk, nem buszozunk.Igaz, kicsit messze van, na de így lehet megismerni a várost.Woolloomoollo bay-ben kezdtük, majd az abszolut toleráns (melegek)King's Cross felé indultunk haza.Végigmentünk az Oxford street-en, ahol találtunk egy piacot, és beugrottunk, hátha találunk valami érdkeset,esteleg bicót, de elég csalódás volt. Gyakorlatilag olyan dolgokat árultak, amiket a csövik otthon kikukáznak.No de sebaj. Aztán még beugrottunk a Junction-be kaját venni, utána meg már pikpak otthon voltunk.

Este még Stefit próbáltuk eladni valamelyik vendéglátóegységnek, de senki nem akar rabszolgát tartani télen, mert nincs sok turista...

Ma én egyre mentem próbamelóra, ahol a koszos asztalok törölgetése, és a tányérok kihordása volt a feladatom. Gondolom annyira nem csinálhattam rosszul, mert a főnök egyszercsak az orrom alá tolta a beosztásomat. Szóval felvett!!Wáóó.Ez azért megnyugtat.
Maló után Stefivel elmentünk egy közeli carwash-ba, remélhetőleg jövő pénteken adnak neki munkát.Addig is készülünk a holnapi sulira...

Welcome to Sydney!!!

Megérkeztünk!!!!
Kedden reggel Ferihegyen kezdtük meg útunkat, Londonba minden késéstől és légörvénytől mentesen sikerült megérkeznünk. Az átvizsgálásról inkább nem ejtenék szót, mert hát nem kicsit tépázták meg az idegeimet.A lényeg a lényeg, minden rendben volt. Eztuán Hong Kong felé vettük az irányt egy Boeing 747-essel. Kisebb késéssel indultunk, mert az időjárás nem volt túl kedvező angolhonban. Nagyon hosszú volt az út. Mondhatnám az első pár óra még hamar eltelt, de a 7-10. óráig már nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, s a videójátékok is kezdtek unalmassá válni. Ekkor végre leszálltunk Kínában. A hegycsúcsok, amik a reptérről is remekül látszódtak, egyszerűen leírhatatlan látványt nyújtottak.Gőzölgő hegyek, iszonyat páratartalom,és zöld szín mindenhol a tájban. Tényleg csodás.Remélem visszafelé lesz alkalmunk megnézni közelebbről is. Hong Kongban már nem voltak kellemetlenségeink a reptéren, minden simán ment. A repülőút még hosszabbnak tűnt mint odáig.Sydney 9 órára volt még onnan.Azt hittük sose érünk oda.A kaja se kellett már.Mondjuk elég fura ételeket hoztak.No de sebaj, sok órányi utazás után végre megpillantottuk lágy zene kíséretében az opera house-t és a kivilágított Sydney-t, mivel ott már este nyolc körül járt az idő.
Ezután kitaxiztunk a Hotel Bondi-hoz, ahol várt minket Sanyi.Mindjárt bemutatott a főnökének, vasárnap mehetek is próbapincérkedni.Jó lenne állást kapni, majd igyekszem nem eldobni a tányérokat.Nagyon rendes srác, megmutatta az albist, és ellátott minket jó tanácsokkal.
Másnap Sanyival együtt bevásároltunk Junction-be,segített bankkártyát csinálni, meg egyebeket. Levitt minket Coogee beach-re, ami tényleg nagyon gyönyörű.
Utána kis időzavar következett, így sikeresen átaludtuk a délutánt. De kárpótlásképp este tettünk egy jó kis sétát Bondi beach-ről indulva(hunter park-bondi road-penkivil street-glan str..) hazáig.Kicsit csípős idő volt, de a látvány lenyűgöző.
Ma reggel nekivágtunk gyalog a junction-nek, megkerestük a sulit, bevásároltunk, telefont vettünk, elütöttük az időt.Még beakartunk menni a Darling Harbour-be is, de olyan rossz idő volt, meg kevés pulcsi volt nálunk, hogy azt holnapra halasztottuk.Végül főztünk egy jó vacsit az albisban.
Összességében eddig nagyon szuper minden, csak ne lenne ilyen hideg.Az ausztrálok nagyon kedvesek, segítőkészek. Az angolra még gyúrni kell, főleg hogy mindenki más dialektusban szól hozzánk...

Még itthon..

Ezt az oldalt barátainknak és a családunknak szánjuk, de tulajdonképpen saját élményeink megörökítése céljából hoztuk létre. Aki nem ismerné a történetünket, annak dióhéjban annyit tudnék mondani, hogy 21 éves fiatal pár vagyunk, akik elhatározták, hogy egy kicsit nekivágnak a nagyvilágnak, és kipróbálják milyen is az élet a déli féltekén...

Egyelőre még itthon vagyunk, július 17-én indulunk útnak. A következő bejegyzésünket már remélhetőleg Sydney-ből írjuk meg.